Szeptember 11. óta a kormányok és a légitársaságok egyaránt folyamatosan növelték az utazókról gyűjtött adatok mennyiségét. Az Utasnév-nyilvántartások (PNR) és a Speciális Utasinformációk (API) most már tartalmazzák a címeket, telefonszámokat, fizetési adatokat, útitervet, utazási dátumokat és az utastársak neveit is. Azonban ezek az adatok gyakran pontatlanok. De mi történik, amikor a cégek ezeket az adatokat mesterséges intelligencia rendszerek képzésére használják, amelyek célja az emberek viselkedésének előrejelzése a múltbeli tevékenységek alapján?
Négy olyan céget vizsgáltunk meg, amelyek algoritmusokat alkalmazó szoftvert kínálnak az utasprofilok létrehozására, kockázatértékelésre és különféle kategóriájú személyek – a terroristáktól és embercsempészektől a papírok nélküli migránsokig – kiszűrésére.
A svájci Travizory startup vezetői elmagyarázták, hogy rendszerük azonosítja azokat az utasokat, akik szokatlan viselkedési mintázatot mutatnak, vagy jellemzőik hasonlítanak ismert elkövetőkére, miközben számos változót elemez annak eldöntésére, „ki tűnik szokatlannak”. A cég vezető adatkutatója az algoritmusokat „fekete dobozokként” jellemezte. Szerinte a szoftver „potenciálisan kockázatosnak vagy eltérőnek jelölhet valakit, de a döntés mögötti indoklás nagyrészt rejtve marad.”
A SITA nevű cég, amely szintén ebben a szegmensben működik, azt tervezi, hogy az utazói adatokat arra használja, hogy nyomon kövesse „mit csinálnak az emberek, nem csak hogy kik ők” a határokon. Célja továbbá, hogy a kormányok hatékonyan „exportálhassák” határaikat minden globális helyszínre, ahonnan utasok indulnak repülőn, hajón vagy vonaton a területükre. Az interjúalanyaink aggályokat fogalmaztak meg az adatok pontosságával kapcsolatban, amelyekre ezek a modellek épülnek. Egy holland aktivista évekig tartó információkérés után fedezte fel, hogy az Utasnév-nyilvántartása olyan járatokat tartalmazott, amelyeket soha nem vett igénybe, és kihagyott olyan járatokat, amelyeken ténylegesen utazott. A szakértők figyelmeztetnek arra, hogy a gépekre való támaszkodás a terrorizmus kockázatának előrejelzésében veszélyes lehet, és az ilyen profilalkotás fenyegetheti a menedékjoghoz való törvényes jogot.